Végre nem egy történelmi mérkőzés. A Gimnasia La Plata első osztályú csapat amióta az eszemet tudom, tavaly például két parádés 0-0-át sikerült velük játszanunk, hogy aztán az osztályozókon mindketten csúnyán elbukjunk.
A három döntetlen, és főleg a legutóbbi, tényleg szörnyen sikerült mérkőzést követően egész héten a River válságáról szóltak a hírek és az újságcikkek. A csapaton a csüggedés kezdett úrrá lenni, a szurkolók Almeyda hozzá nem értéséről vitatkoztak a fórumokon, a bulvárlapok a játékosok orgiáiról cikkeztek. Almeyda kénytelen-kelletlen engedett a szurkolói nyomásnak, kivette a csapatból a sokat szidott Alayest és Nico Domingót (a keretbe sem kerültek be), helyettük a mindenki által a csapatba követelt Cirigliano és Ferrero játszott. Vella visszakerült jobbhátvédnek, mivel Abecasis még sérült (talán jövő héten már játszhat) és váratlan húzásként Mauro Diaz kezdett Aquirre helyett. Hideg zuhany is érte a szurkolókat, Cavenaghi - aki sérülés miatt egész héten nem edzett rendesen - nem épült fel, így a sokat szidott Funes Mori játszott középcsatárként. Mindjárt ki is hagyott a 3. percben egy kihagyhatatlannak tűnő helyzetet, három méterről pofozta senkitől sem zavartatva a Gimnasia kapusába a labdát. Úristen, mi lesz itt! Aztán a tizedik percben jogos tizenegyes a Gimnasiának. És Chichizola kivédte!!! És ahogy az lenni szokott, innentől kezdve megváltozott a mérkőzés képe. Elkezdtük birtokolni a labdát, mezőnyben egész jól játszottunk, csak az utolsó passzokkal akadt még probléma. Cirigliano kiválóan játszott, Ocampos úgyszintén. Aztán a második félidő elején, váratlanul megszereztük a vezetést: Funes Mori lecsapott egy labdára a Gimnasia térfelének közepén, jobbal elvitte lendületből a védő mellett, majd ballal a tizenhatosról óriási gólt rúgott a tehetetlen kapus mellett a bal sarokba. Golazo!!! Ez a bombagól hála istennek meg is törte a Gimnasiát, de rendesen. Innentől kezdve örömfoci folyt a pályán, River módra. A félidő közepén Chori tökéletesen csavart középre egy szabadrúgást, és a balhátvéd Juan Manuel Diaz a Chacarita elleni meccshez hasonlóan tökéletesen fejelt a hálóba: kettő null és lényegében vége a mérkőzésnek. A Gimnasia nem tudott újítani, a labda folyamatosan nálunk volt, túlnyomórészt a Gimnasia térfelén folyt a játék. A közönség tombolt, a cseréknél levonuló játékosainkat felállva tapsolták, igazi fiesta hangulatban fejeződött be a mérkőzés.
Létfontosságú győzelem volt, mert a csapat visszanyerhette a hitét, a kedvét, nem indultunk el azon az úton mint tavasszal, mikor bajnokaspiránsból (a kilencedik forduló táján vezettük a tabellát) kiesővé zuhantunk. Cirigliano és Ferrero bizonyított, Chichizola megerősítette helyét a kapuban (szegény Vega, előbb Carizzo miatt szorult a kispadra, most meg két nappal az első forduló előtt megsérült, pedig ő számított volna első számú kapusnak) és ráadásul Cavenaghi hiányát is elbírtuk, sőt azt is, hogy Chori a mai meccsen sem brillírozott, inkább a bírókkal való veszekedéssel volt elfoglalva. Persze Chori így is a csapat fundamentuma, ahhoz, hogy a kölykök jól játszanak (Chichi 90-es, Mauro Diaz, Funes Mori 91-es, Keko Villalba (aki csereként állt be) és Cirigliano 92-es, Ocampos 94-es születésű) létfontosságú egy olyan játékos a pályán, mint Chori. Mert csak fiatalokkal nagyot lehet bukni, ezt már sokszor megtapasztaltuk, de ezekkel a fiatalokkal nagyon lehet bízni a jövőben is. Kár, hogy Lamelát és Pereyrát eladtuk, de az értük kasszírozott majd 20 millió dollár kellett a kasszába, és kellett ahhoz is, hogy legyen most két megbízható, tapasztalt középpályásunk Sanchez és Aquirre személyében.
Jövő héten megyünk a Ferro Carill Oestéhez (azazhogy ugyanebben a stadionban lesz a meccs, mert mi még a büntetés miatt játszunk a San Lorenzo stadionjában, a Ferro pedig a nagy bevétel reményében nem a saját kicsi stadionjában, hanem szintén ezen a pályán fogad minket), szerencsére ez is egy komoly első osztályú múlttal rendelkező csapat (a kiscsapatok elleni történelmi meccsek eddig valahogy nem jöttek be).
Szóval ez a győzelem nagyon kellett mindenki lelkének, Almeyda is mosolyogva nyilatkozta a mérkőzés után: végre egy nyugodt hét következik.
