Kezdjük a végén: River Plate vs. Chacarita Juniors: 1 - 0. A debütálás sikerült, a három pont zsebben.

Csak azért nem volt telt ház, mert kora délután még úgy volt, csak klubtagok mehetnek be a meccsre. Aztán pár órával a kezdés előtt kiderült, egy szektort megnyitnak a nagyközönség részére, özönlött is a nép még a kezdő sípszó pillanatában is a Monumental stadionba. Szóval elkezdődött a River számára a másodosztályú bajnokság. A világ egyik legsikeresebb klubcsapata 105 év és 33 bajnoki cím után a másodosztályban kénytelen bizonyítani, hogy még mindig a "legnagyobb".

A szurkolókon nem múlik. Az első perctől az utolsóig zengett a stadion. És hál istennek úgy tűnt, a csapattal sincsen nagyobb baj. Minden labdáért úgy küzdöttek, mintha az utolsó volna, és nem mellékesen időnként még fociztak is. Mert foci nélkül bizony a River nem nyerheti vissza régi dicsőségét, a River identitása a szép futball, csak akarattal és verítékkel (meg sok megnyert büntetőpárbajjal) egy bizonyos kék-sárga csapat ért el Argentínában nagy sikereket, nem a "la banda roja" (ezt sajnos nem tudom jól magyarra fordítani, valami olyasmi, hogy a vörös szalag, ami a mellkason keresztbe futó vörös csíkra utal a River mezén).

Szóval időnként volt jó foci, szép támadások, kapufa meg gólvonalról tisztázás, volt persze idegeskedés is, védelmi bakik, meleg pillanatok az ifjú Chichizola kapuja előtt. Az új fiúk tisztességesen teljesítettek, Sanches gyönyörű gólpasszt adott és az első félidőben egészen kiválóan irányította a csapatot (a második etapra kicsit eltűnt a mezőnyben, a kondija úgy tűnik még javítható), Aquirre és Alayes megbízhatóan rombolt és védekezett, Ocamposnak ügyes megoldásai voltak (épp csak betöltötte a tizenhetet!), Abecasis könnyedén elhomályosította annak a Ferrarinak az emlékét, aki hat évig meghatározó ember volt a jobbhátvéd posztján.

Cavenaghi nem élete meccsét játszotta, de küzdött hősiesen, Chori pedig...! Chori egy zseni! Megállás nélkül küzdött, hajtott, ragadt hozzá a labda, a gólvonalról vágták ki egy lövését, miután tökéletesen fektette el a kapust, aztán huszonötről kilőtte a bal kapufát, amikor pedig a csapat kapkodni, idegeskedni kezdett, nála mindig jó helyen volt a labda. Fél perccel a meccs vége előtt, amikor az utóbbi években a River ellen egyenlíteni szoktak, a saját térfelének közepén megkapta a labdát, megállította (nem rúgta el "csak el a kaputól" mottóval, ami után öt másodperccel már vissza szokott érkezni a labda a saját kapu előterébe), megvárta az ellenfél nagy hévvel érkező játékosát, higgadtan csinált vele szemben egy cselt és nyugodtan megjátszotta - azaz előrefele, emberhez küldte - a labdát. Igazi vezéregyéniség volt, méltó helyre került a River legendás tízes meze.

A Chacarita nagyon jól játszott, időnként be is szorította a Rivert és irányította a mérkőzést. Ha minden csapat így játszik az argentin másodosztályban (ezzel a teljesítménnyel bármelyik európai első osztályban is megállnák a helyüket) nagyon kemény bajnokságnak néz elébe a River Plate. De a győzelem megvan, a történelmi bajnokság jól indult, a csapatban úgy tűnik van potenciál, de az is igaz, hogy van is hova fejlődni.

Folytatás Szombaton Mendozában.