Ne csüggedjetek River drukkerek! Vége a veretlenségnek, de nincs vége a világnak! Ma nagyon rosszul játszottunk (bár így sem érdemeltünk vereséget, a második félidőben az ellenfél foggal-körömmel védekezett, semmit sem csinált és egyszer találta el a kapunkat - szögletből - abból is gól lett), de attól ez ugyanaz az a csapat, aki hét gólt rúgott az Atlantának; csak ma nagyon nem ment a játék.
Az argentin elnökválasztás (innen is gratulálok Christinának meggyőző fölényű győzelméhez) miatti bajnoki szünet nagyon nem tett jót az utóbbi fordulókban jól játszó csapatnak. Az első félidő teljes rémálom volt, az Aldovisi nem engedte kibontakozni a River játékát, az utolsó negyedórára vettük csak át a játék irányítását, de hiányzott a csapatból az ötlet, a felszabadultság. A második félidőben egy ajándék tizenegyesből gyorsan egyenlítettünk és az egész hátralévő időben egykapuztunk a lelkesen és tíz emberrel (plusz a kapus) védekező ellenféllel szemben, de igazán nagy helyzetet nem tudtunk kialakítani. Aztán jött a negyvenedik percben egy fatális szöglet (az első gólt is szögletből kaptuk), a második alkalom, hogy az Aldovisi átjött a félidőben a térfelünkre, és döbbenten konstatálhattuk, hogy ismét vezetnek, levegőben lóg a vereségünk, ami aztán be is következett. Persze addigra az Aldovisi fél csapatát kiállíthatták volna, úgy aprítottak minket, dehát ehhez már hozzászoktunk. Kikaptunk, ráadásul egy gyenge csapattól. Nem az Institutotól, nem a Huracantól vagy a Quilmestől, még csak nem is a Gimnasia La Platatól: az Aldovisitől!
Na de ilyen a foci. Ha mi rúgjuk és idejekorán az első gólt, minden bizonnyal berámolunk legalább egy ötöst. Ehelyett elvesztettük a veretlenségünket, ráadásul az Instituto tegnap nyert, úgyhogy a listavezetői pozíciónknak is oda. Na de sebaj. Egy vereség sosem jöhet jókor, de talán most a legkevésbé rosszkor jött. Jövő héten Jujuyban nyerünk, és csak nevetünk ezen a mai meccsen. Nyerni fogunk: ezt biztosabban érzem, mintha ma egy sima győzelemmel térnénk nyugovóra.
